Zűrös napok...

Az elmúlt három hetünk is mozgalmas volt. A kis kan érkezése, a két szukámnál a vemhesség okozta változások és az én gyengélkedésem is felborította a napirendünket.

Xerxes, a kanocskánk, kicsit sovány és gyengécske volt mikor hozzám került, ezért nagyobb figyelmet és gondoskodást igényelt, és persze sok-sok időt. Most már úgy látom, hogy kezdi összeszedni magát fizikailag is.

Értelme kimagasló, meglepően gyorsan tanul. Eddigi kutyáim közül a szibériai huskynknál tapasztaltan ehhez hasonló gyors tanulást. Sajnos ő már lassan tíz éve nincs közöttünk. Remélem, hogy a kanocskánk erőnléte is gyorsan utoléri a szépségét és az eszét, és ez a gyors tanulás végig kíséri az egész életét.

Szeri (Xerxes) akármilyen gyorsan is tanul, az gondot jelent, hogy saját korosztályával nem szocializálódott, nem tanult meg játszani, nem kapott visszajelzést arról, hogy mekkorát szabad a tűhegyes fogacskáival harapnia. Arra gyorsan rájött, hogy a gazdi kezét nem szabad durván harapdálni, de mivel jelenleg a többi kutyáink felnőttek, és ők nem visonganak amikor - szó szerint - a pofijukon lóg a hegyes fogaival. A legfőbb problémánk most éppen ebből adódik, ugyanis egyik sem áll le vele játszani, inkább egyszerűen elkerülik.

Nagyon várom már, hogy túl legyen az oltásain és lehessen kutyaközösségbe vinni. Addig is marad a gazdi játszótársnak.

Itt jegyezném meg, hogy még a kedvencként tartott kiskutyának se engedjük meg, hogy kezünket harapdálja, főleg ne, ha gyermek is van a családban.

Mivel kiállításokon előírás a fogsor bemutatása, a bírák kíváncsiak a jellegzetes „bulldogharapásra”, ezért én kiskoruktól kezdve matatok időnként a szájukban, így készítem fel őket a kiállításokra.